Miért kétórás az érkezési idősáv?

Minden szakember ismeri azt a napot, amikor a nyolc órára ígért első cím fél tizenegykor ér véget, és onnantól kezdve az egész beosztás csúszik. Délutánra már nem az a kérdés, hogy sikerül-e behozni a lemaradást, hanem hogy hány ügyfélnek kell telefonálni.

A baj nem a csúszással van, hanem az ígérettel. Egy vízszerelés vagy egy kazánszerviz időigénye nem tervezhető percre: a fal mögött vagy ott van a szelep, ahol lennie kell, vagy nincs. Ha percre pontos időpontot ígérünk, akkor minden egyes cím egy olyan határidő, amit nem mi tartunk a kezünkben.

Az idősáv nem pontatlanság, hanem őszinteség

A kétórás idősáv nem azt jelenti, hogy nem tudjuk, mikor érünk oda. Azt jelenti, hogy azt mondjuk meg, amit tényleg tudunk. Az ügyfél nyolc és tíz között otthon van, mi pedig kilenckor becsöngetünk — és a nap hátralévő része nem dől össze attól, ha az előző címen fél órával többet töltöttünk.

Ez a különbség a bejelentkezéskor dől el, nem menet közben. Amikor az ügyfél lefoglalja az időpontot, ott és akkor lát egy idősávot, és arra mond igent. Nincs előző esti egyeztető hívás, nincs „húsz perc múlva ott vagyunk" üzenet, amire figyelni kell.

Amit az idősáv a beosztásnak ad

Ha egy cím két órán belül bárhol elférhet, akkor a napot nem sorrendben kell felvenni, hanem területenként. A Zuglóban lévő három munka egymás után jöhet, akkor is, ha az ügyfelek egymástól függetlenül, három különböző napon foglaltak.

Ez az a szabadság, amiért az idősáv cserébe jár. Percre pontos időpontokkal minden új foglalás beékelődik valahová, és a köztük lévő út a te időd. Idősávokkal a rendszernek van hol mozognia, és a nap végén ez kevesebb kilométert, kevesebb üzemanyagot és egy elfogadható időben véget érő műszakot jelent.

Mikor nem jó az idősáv

Nem minden munka ilyen. Egy előre egyeztetett felmérés, ahol az ügyfél szabadságot vesz ki, vagy egy társasházi kapunyitás, ahol a közös képviselő is ott lesz, valódi időponthoz kötött. Ezeket érdemes külön kezelni, és nem beleerőltetni ugyanabba a logikába.

A többinél viszont — és a legtöbb kiszállás ilyen — a kétórás sáv az, ami mindkét félnek kiszámíthatóbb napot ad, mint egy olyan pontos időpont, amit egyikünk sem tud tartani.